Gimnáziumban tanultam olaszt, így nem teljesen a nulláról indultam. Minimum az alapfok fok volt a követelmény, de néhány óra elteltével a középfok mellett döntöttünk. Az órák jó hangulatban teltek, intenzívek, nyelvvizsga specifikusak voltak, sok típusfeladattal. Mindenkinek ajánlani tudom, nekem 2,5 hónap alatt sikerült Viktóriával felkészülni és elsőre sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem.
Viktória egy olyan tanárnő, aki tanítványaiból kihozza a maximumot. Türelmes, soha sem mérges. Embersége, személyisége bizalomgerjesztő. Rendszerető, pontos, megbízható. Nem félelemmel, hanem örömmel mentem a nyelvórákra.
Viki egy tanéven át volt a „mentorom” – együtt tanultunk minden nap, nemcsak magyart, de más tárgyakat is. Vele készültem fel a középiskolai felvételimre. Minden nap edzésre jártam, kevés időm volt tanulni. Viki sokat segített abban, hogyan tudok a leghatékonyabban tanulni, órákra készülni, vázlatokat írni. Közben poénkodásra meg teázásra is jutott idő. 😊
Viki mindenben segített, amiben nehézségeim voltak, érthetően magyarázta a nyelvtant, hatékony módszereket használt. Szerettem nyelvet tanulni úgy, hogy érdekes és hasznos témákról beszélgettünk. Minden óra után éreztem, hogy aznap is tanultam valami újat.
Őszintén szólva semleges érzéseim voltak mindig is a magyarórákkal kapcsolatban, de ez a gimis éveimben megváltozott 
. Imádtam, hogy későn este, amikor hazaértem az edzés után, elég volt csak átolvasnom az órai jegyzeteimet és minden megragadt. Sosem felejtem el azokat az olaszórakat, amikor az ételeket vettük, szerintem az összes osztálytársam tudja a mai napig, hogy mit jelent a cornetto alla crema 🙂
Az olaszórák emlékei ma is mosolyra derítenek. Nagyon jó hangulatban, könnyedén ment a tanulás, szinte repült az idő. Már az órán megtanultam a nyelvtant, meg a kifejezések nagy részét, mely a gyakorlásnak és Viki rátermettségének volt köszönhető. Nélküle nem lenne nyelvvizsgám. Sokat tanultam tőle emberileg is! Ma is élvezném az órákat! Köszi Viki!
Az olasztanulás régi vágyam volt, nem kellett belőle nyelvvizsgáznom, nem készültem külföldre menni, mégis több évre "ott ragadtam" Viki óráin. Lendületes, jókedvű, olasz csevegés mellett teázgatós/kávézgatós órák voltak ezek, ahol jó volt a hangulat, ahova szívesen jártunk és ahol nemcsak a tankönyvet használtuk. Viki igényeink szerint sok pluszt hozott az órákra, feladatokat, olvasnivalókat, olasz dalokat. Gyakran tanulhattunk tőle olyan szavakat, kifejezéseket, amik nincsenek a könyvekben, de az olaszok gyakran használják. Még most is hiányoznak a heti egy-kétszeri olaszóráink.
Egy nyelviskolában találkoztam először Vikivel, és a személye inspiráló volt. Szerettem az óráit, mert jó hangulatúak voltak; mert Viki alkalmazkodott a személyiségemhez, érdeklődésemhez, tudásomhoz és felkészültségemhez ; mert "életszagú" dolgokat tanulhattam; mert a nyelvtanítás eszköztárából mindent bevetett -van olyan, aki nem hallgat néha szívesen valami andalító olasz muzsikát, főleg, ha valamelyik igeidőt is gyakorolhatja közben? mert minden órára alaposan felkészült; mert az órái magas színvonalúak…
Szakmailag nagyon sokat kaptam tőle. Ő volt, aki elindított a pályámon. Általa kezdtem el foglalkozni a beszéddel, az olvasással. Sokat készített fel szavalóversenyekre, és egyéb iskolai rendezvényekre, ahol megmutathattam, hogy mit is tudok. Rávezetett arra, hogy miért fontos az olvasás, a magyar nyelvvel foglalkozás. Az irodalmat ma azért szeretem nagyon, mert ő tanította a gimnáziumban. (…) Egy igazán jó tanárt és embert ismertem meg benne! Irigylem azokat, akiket még ma is tanít!
A gimis magyaróráim számomra igen emlékezetesek voltak, tulajdonképpen ez alatt az idő alatt szerettem meg az irodalmat és ez az érdeklődésem mostanra sem hagyott alább.:) Az órák interaktívak voltak, szinte kötelező volt a saját gondolatainkat elmondani ha pl műelemzésről volt szó- hogy ne csak az legyen a fejünkben, amit már egyszer leírt valaki a tankönyvekbe. Ráadásul az órákon olyan plusz információkat kaptunk, amiket a tankönyvek nem tartalmaznak; így is érdekessé téve az órákat. Személy szerint akkoriban a magyar órákra készültem a legszívesebben.
Nagyon szerettem Vikihez olasz órára járni, a nyelven kívül sokat tanultam tőle emberileg is. Sajnos nem volt sok olyan tanárom, akit egyben jó pedagógusnak is tartottam, de Viki egy volt azon kevesek közül, aki nem feledkezett meg a tanítás nevelő célzatáról sem, és ezért azóta is nagyon hálás vagyok neki. Akkoriban úgy éreztem, hogy az életről még többet tanultam tőle, mint a nyelvről, mert sokszor hagyott a különórákon mesélni a dolgaimról, én pedig lelkesen éltem vele, hisz addig sem kellett olaszul beszélnem... Ám nem mondanám, hogy összességében ez a nyelvtanulás rovására ment volna, mivel az olasz azóta is a legkedvesebb idegennyelv, a három tanult nyelvem közül. Mindehhez pedig biztos vagyok benne, hogy az is hozzájárult, hogy a tinédzserkori olaszórák nagyon kedves emlékek maradtak számomra, így később is szívesen tanultam és használtam az olasz nyelvet.
