Számtalan embertől hallottam (diáktól és felnőttektől egyaránt), hogy mennyire gyűlöli – gyűlölte a magyarórákat, amikor a tanár megmagyarázta, hogy “A költő itt azt akarta mondani…”

A gyűlöletnek általában két oka volt. Az egyik szerint: “Kit érdekel, mit akart mondani a költő?” A másik szerint: “Honnan tudják, mit akart mondani?” Ez utóbbi kifinomultabb változata, a “Ne döntsék már el helyettem, mit akart mondani a költő!”

A magyar nyelv és irodalom tantárgy elsődleges célja azonban nem a költő / író gondolatainak kifürkészése. Egyetértek azzal, hogy a jövő agysebészeinek, mérnökeinek, vízvezeték – szerelőinek nem sok haszna van abból, ha meg is tudják, mit gondolt Ady Endre.

A magyar nyelv és irodalom olyan összetett tantárgy, amely többek között:

• formálja, fejleszti a kritikai gondolkodást
• megalapozza az ismeretszerzést, ismeretek feldolgozását, elsajátítását
• fejleszti a kommunikációt, bővíti a szókincset, kifejezőkészségünket
• a nyelv használata révén a beilleszkedést, szocializációt segíti
• magatartási mintákat, viselkedésformákat ismertet meg velünk
• fejleszti az ítélőképességet, erkölcsi érzéket
• magabiztossá tesz a másokkal való kapcsolatteremtésben
• segíti az önkifejezést és mások megértését
• fejleszti a fantáziát, kreativitást
• elősegíti önmagunk és mások megismerését, megértését

Vagyis a magyart nem azért “kell” tanulni, mert amúgy is érettségi tantárgy. Nem véletlen, hogy számos felsőoktatási intézmény felvételi tárgyai között szerepel: a leendő jogász, a sportkommentátor, a pszichológus, a hivatásos katona, a nyomozó, de még a 007 – es is magyarból “felvételizik”.

Ennek szellemében közelítjük meg a tantárgyat és természetesen alapvető célunk a sikeres közép – illetve emelt szintű érettségi megszerzése. Meg ami azon túl van…