Cikksorozatunk második részében arról beszélgettünk, milyen segítséget kaphatnak a tanulási nehézségekkel küzdő diákok iskolai – és ami még fontosabb, jelen esetben otthoni keretek között?

Folytatjuk a beszélgetést a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat okleveles gyógypedagógusával, Dobos Ildikóval.

Az SNI tanuló gyógypedagógiai ellátásra, míg a BTMN tanuló fejlesztő pedagógiai ellátásra jogosult, a szakértői véleményükben leírtak szerint. Az SNI tanulók ellátása gyógypedagógus kompetenciája, BTMN esetén fejlesztőpedagógus végzettség szükséges.

Szokás még a tanulási gyengeséget is elkülöníteni, őket többségi pedagógiai eszközökkel segítik, vagyis nincs fejlesztés, hanem korrepetálás, differenciált segítségadás az előírt számukra.

Mindegyikhez társulhat – szükség esetén – pszichés gondozás! Ez iskolapszichológusi, vagy pedagógiai szakszolgálati feladat.

Vannak olyan intézmények, amelyek rendelkeznek gyógypedagógus vagy fejlesztőpedagógus státusszal, így a fejlesztés helyben megoldható. Ahol ilyen nincs, ott utazó szakember jár ki az intézménybe a sikeres integráció megvalósulásához.

A fejlesztéseken túl a tanulókat megilleti a különleges bánásmód és kiemelt figyelem.  A szakértői vélemény minden esetben leírja a szükséges mentesítéseket, tanulásszervezési javaslatokat.

A mentesítést az igazgató – szülői kérvény alapján – adja meg, amit minden tanévben kérni kell. Erről határozat születik. Minden szakértői vélemény jelzi, hogy aki a  ”szakértői véleményekben foglaltakat szándékosan figyelmen kívül hagyja, szabálysértést követ el.”

Hogyan lehetnek hatékonyabbak, ha egyedül tanulnak?

A tanuláshoz való hozzáállás alakítható, fontos ebben a külső motiválás („Milyen sok energiát belefektettél”), de a belső monológ is („Megpróbálom, mert kihívás!”).

A kíváncsiság, a tudásvágy felkeltése, a kudarc elkerülése is lehet kedvcsináló.

Ha már az iskolában többet figyel, ezzel kevesebb jut otthonra, és segít a ráhangolódásban is. Érdemes a tanév elejétől folyamatosan tanulni, merjen kérdezni, mert felélénkít, másrészt gondolkodásra ösztönöz.

Az otthoni tanulásnál fontos szempontok lehetnek az alábbiak.

Szellőztessen ki tanulás előtt, kell a friss levegő!

Legyen csend és megfelelő fény!

Tervezze meg, mennyit tanul! (Egy tárgyra mennyi idő jut, szünetet iktasson be.)

Legyen rend az íróasztalán, előtte készítsen ki mindent, ami kell, más viszont ne legyen az asztalon! Érdemes a baloldalra tenni a tanulandókat, és amivel végzett, azt áttenni a másik oldalra, hogy lássa, hogy halad.

Jó hangulatban gyorsabban lehet tanulni (előtte idézzen fel három jó dolgot, ami aznap történt, vagy emlékezzen vissza egy jó jegyre, vagy mit fog tanulás után csinálni, stb.)

Azzal a tárggyal kezdje, ami érdekli (a kíváncsiság, sikerélmény szerepe…). Vagy kezdje könnyűvel, aztán a nehézzel, a végére könnyűt hagyjon.  Azonos tárgyból a szóbelit és írásbelit együtt csinálja!

A nehéz feladatokat bontsa részekre, közben jöhet egy kis jutalom (csoki, egy üzenet írása), de ne tartson nagy szünetet egy tantárgyon belül, mert kizökken… Pihentető lehet egy szemtorna, vagy kis lazító gyakorlat…

(Hasznos ötleteket találhatnak: a www.mindenmegtanulhato.hu oldalon.)

Mit tehet a szülő, ha segíteni szeretne a gyermekének?

Tanulni kevés gyerek szeret… ezért a tanulási motiváció növelése elsődleges feladat.

Három terület végigjárása ajánlott:

Elsőként az alapprobléma kezelése (pl. a részképesség zavar, szorongások, a saját jutalmazási rendszer nem megfelelő módja, szociális intervenciók). Aztán a külső megerősítők optimalizálása (jutalmazás-centrikus oktatás, reális elvárások, családkonzultáció).

Harmadszor pedig a megfelelő tanulási technikák megtanulása, alkalmazása.

Sok pozitív megerősítést igényelnek, mert rengeteg kudarc éri őket. Nem szégyen otthon együtt tanulni, vagy magántanárt fogadni mellé, amíg meg nem ismeri a saját tanulási stílusát, és el nem sajátítja a tanulási technikákat.  Cél az önálló, sikeres tanulás kialakítása, ez sok idő és energia, de érdemes türelmesnek lenni, mert minden gyereknél más az elsajátításhoz szükséges idő.

A szülői csoportok, fórumok, szakkönyvek segíthetnek az elfogadásban, abban, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.