Nagyon szerettem Vikihez olasz órára járni, a nyelven kívül sokat tanultam tőle emberileg is. Sajnos nem volt sok olyan tanárom, akit egyben jó pedagógusnak is tartottam, de Viki egy volt azon kevesek közül, aki nem feledkezett meg a tanítás nevelő célzatáról sem, és ezért azóta is nagyon hálás vagyok neki.

Akkoriban úgy éreztem, hogy az életről még többet tanultam tőle, mint a nyelvről, mert sokszor hagyott a különórákon mesélni a dolgaimról, én pedig lelkesen éltem vele, hisz addig sem kellett olaszul beszélnem… Ám nem mondanám, hogy összességében ez a nyelvtanulás rovására ment volna, mivel az olasz azóta is a legkedvesebb idegennyelv, a három tanult nyelvem közül. Mindehhez pedig biztos vagyok benne, hogy az is hozzájárult, hogy a tinédzserkori olaszórák nagyon kedves emlékek maradtak számomra, így később is szívesen tanultam és használtam az olasz nyelvet.