„a magyar közoktatás különórák vagy családi korrepetálás nélkül már ma is működésképtelen.”

          A különböző internetes fórumok zseniálisan tudják gerjeszteni azt a közhiedelmet, hogy az iskola úgy, ahogy van, semmire nem jó. Rengeteg szalagcím erre utal, és néhány igencsak neves, magát szakembernek nevező, de az oktatásban tanárként részt nem vevő osztja a jóindulatú megjegyzéseket a rendszer működésképtelenségéről. Most a középiskolai felvételi vizsgák kapcsán olvashatjuk, hogy a “gimis felvételi mutatja meg, hogy a magyar iskola működésképtelen különórák nélkül”. 

Arról nem szól a fáma, hogy: FELELŐSSÉG.

Igen, van ilyen szó. Hozzá kapcsolódóan jegyezném meg: nem akarásnak nyögés szokott lenni a vége, nemdebár?

Vagyis a diák, az kérem bemegy az iskolába és várja a showműsort. Legalább egy America’s Got Talent – félét. Ő majd tanul és elkészíti a feladatait (az iskolában, mert házi az aztán ne legyen! Úgyis olyan leterheltek manapság a diákok), ha és amennyiben a tanár ezt kiérdemli az érdekes, színes – szagos performanszával.

Az interneten minden – tényleg, rengeteg – infó elérhető. Aki igazán akarja, fogja és letölti a korábbi évek feladatait, megoldókulccsal együtt. Mert zárójelben jegyzem meg, a közösségi oldalakon, játékokon, videomegosztókon és korhatáros tartalmakon kívül sok – sok minden értelmes dolog van ám a neten! Csak ezt valahogy a diákok nem böngészik: valószínűleg könnyebb azt mondani, hogy a „magyar iskolarendszer engem nem készített fel a nagybetűs Életre.”

A diákok jellemzően reggel 8 – tól kora délutánig iskolában vannak. Mire fordítják ott az idejüket?

Majd én megmondom. Háborognak, hogy minden tanár hülye, minden tantárgy dögunalom, és tulajdonképpen minek is kell tanulni a kovalens kötést?! Csetelgetnek az óra alatt, mert hát az „dögunalom”. A tanár hibája, miért nem tanít érdekesebben. Van iskolai könyvtár, ott jellemzően szokott lenni számítógép internetelérési lehetőséggel, lehetne böngészgetni, de ki az, aki bent marad tanítás után??!!! Ha vége a sulinak, miért vannak tele a plázák csapatokban lófráló diákokkal?

Másfelől hülye is lenne tanulni: mindenhonnan azt hallja, hogy a magyar oktatási rendszer egy csődtömeg, működésképtelen és csak az jut előbbre, akinek van pénze magántanárra vagy a szülei benyomják valami jó középiskolába. És – ez is tapasztalat – a gyerek már csak ilyen: a könnyebb ellenállás irányába mozdul. Hamar megtanulja, hogy neki semmi felelőssége nincs a saját teljesítményéért, úgy alles zusammen az egész életéért. Ő nem tehet semmiről: őt senki nem készítette fel erre, és különben is, ő az Y / Z generáció, neki mások az igényei, ő nem tehet róla, hogy minden tanár le van maradva és őt nem képes motiválni.

A szülő ugyanígy áttolja a felelősséget „a magyar iskolarendszerre”, mert őt sem tájékoztatta senki. Hogy esetleg neki is lenne ebben szerepe, arról szintén nem szólnak a szalagcímek. Mert ugyan kit érdekel, hogy Kovács Töhötömné idén sem volt szülői értekezleten?! Dögunalom. Erről nem lehet beszélgetni sorban állás közben a postán, hogy „Ágikám, te voltál szülőin?” Arról viszont, hogy ez a „mocskos közoktatás mennyire értelmetlen, én nem is értem, miért hőbörögnek állandóan a tanárok, alig dolgoznak napi pár órát, ott van az a csomó szünet, amire még fizetést is kapnak, és akkor még nekem kell különóráért is fizetnem??!!!”

Amúgy 15 éves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy minden egyes tanév elején (!!!) részletes tájékoztatót tartottunk a diákoknak – szülőknek egyaránt az iskolában a középiskolai felvételiről és az érettségiről is. A kollégák – gondolom – már bólogatnak: igen, alig pár diák és szülő jelenik meg ezen.

Fogadóórán, szülői értekezleten a kitűnő tanuló édesanyukája jelenik meg, de csak azért hogy a) meggyőződjön arról, hogy minden jól működik és csak így tovább, b) fürödjön egy kicsit a gyermekéről szóló dicshimnuszban. Akivel tényleg kellene beszélnünk, na azok a szülők nem jelennek meg, és lehet itt azt mondani, hogy „kérem szépen, én dolgoztam” – lehet kérni más időpontot, ami mindkét érintett félnek jó. Amúgy tanév elején tudják a szülők az összes szülői értekezlet és fogadóest időpontját, hát oldják már meg, hogy legalább egy évben egy alkalom jó legyen!

De nyilván itt is könnyebb azt mondani, hogy: „a szülőknek nincs akkora rálátásuk az oktatási piac működésére, hogy az amúgy jól tanuló gyereküket még egy extra tanfolyamra is beírassák, mert nincsenek tisztában vele, hogy a magyar iskolarendszer arra nem készíti fel őket.” Csak egyszer, EGYETLEN EGYSZER kellene bemenni az iskolába és leülni azzal a szerencsétlen tanárral (jelzem, összesen két darab tanárról van szó, mert csak magyarból és matekból van felvételi) beszélgetni a felvételiről. De a szülő is éppúgy le tudja tölteni a feladatokat a netről, és képes arra, hogy tájékozódjon.

Másfelől az általános iskolák közül nagyon sok szervez ingyenes felvételi előkészítőt, de azt is megkockáztatom, hogy a legújabb IPhone – ok árából bőven futná a fizetős tanfolyamra.

Hol a diák felelőssége?

Hol a szülő felelőssége?

Nem mindenről a magyar iskolarendszer tehet.

Az elmúlt 15 év nem volt elég arra, hogy mindent, de tényleg mindent megtapasztaljak ebben a döglődő magyar közoktatási rendszerben. Az agymosás (és itt a médiára gondolok) olyan szinten zajlik, hogy képes látszólag teljesen értelmes emberek fejét is megzavarni. Vannak történetek, annak vannak szereplői. Nem minden tanár a Sátán kutyája, aki lehetetlen küldetésekkel bombázza az amúgy összességében véve szorongó, de ultratehetséges gyereket. Nem minden szülő hőzöng és nem mindegyik tesz a gyerekére magasról. Van ilyen is, meg olyan.

Mindenki döntse el, aki érintett, hogy neki mi ebben a felelőssége.

A hivatkozott cikk:

//index.hu/tudomany/2017/02/06/a_gimis_felveteli_mutatja_meg_hogy_a_magyar_iskola_mukodeskeptelen_kulonorak_nelkul/