„Nagyszalontán Áder János köztársasági elnök jelenlétében ünneplik ma Arany János születésének kétszázadik évfordulóját, és egyben itt nyitják meg hivatalosan az Arany-emlékévet.”

//www.hirado.hu/2017/03/02/ader-janos-nyitja-meg-az-arany-emlekevet/

Éganapmelektőlakopársziksarja, tikkattszöcskenyájaklegelésznekrajta…

Hányszor, de hányszor hallja ezt a magamfajta tanár, amikor „kötelezően feladja” „mektanulásra” Arany János remekbe szabott művének „kötelezően feladandó” részleteit. Mindenki tudja azt is, hogy „öccáz bizony lánksírbament”, Edvárd meg megbolondult, jól megkapta.

Ma 200 éve született Arany János. Méltatják őt sokan, s emlékév kezdődött a tiszteletére – gondolom, a végzősöknek felcsillan a szemük, remélik, akkor az írásbelin „tuti lesz Arany János”, elég csak „azt” megtanulni. Mintha nem is élőlényről lenne szó – igaz, mert Arany nem is él, no meg hát „tárgy” ő, amit meg kell tanulni.

Kötelező irodalom. Mi tagadás, a hideg futkos minden jóérzésű diáknak a hátán, mert hát a kötelező az olyasmi, ami csak rossz lehet. Le kell nyelni, mint a békát, de megemészteni nem tudja / bírja. Aki próbálta már a Szondi két apródjának össszecsavarodott történetszálait kibogoztatni a 21. századi fiatalsággal, az tudja, miről beszélek.

Meg is értek minden berzenkedő diákot. Arany nehéz. Nemesfém, az igaz, de nehéz. Főleg a „kötelezők”. Az egyik leggazdagabb szókincsű magyar írónk, sorait értelmezni, főleg iskolai keretek között nem mindig egyszerű. Főleg annak, akinek a LOL és az OMG meg a „depis vok” az édes anyanyelve.

A gondolkodás pedig rengeteg energiát emészt fel. Különösen, ha olyan sorokkal szembesítjük az ifjúságot, mint „bülbül szavú rózsák két mennyei bokra”… Jellemzően – ha előbb nem is – itt ledobja az agyuk a láncot. Lássunk még néhány gyöngyszemet Arany tollából, hogy birkózunk meg vele?

Ki tudja, mit jelent a kostök, a bősenyes,  és kit tesznek a gözü – verembe? Milyen az, aki aszkóros? Mire mondjuk, hogy reves? A gerjelmet eszik vagy isszák? Mivel foglalkozik a lócsiszár és kire mondjuk, hogy csimaz? Ki emlékszik még, mi az a szörnyű vendégoldal, ami reng Toldi araszos vállán?

„System error”. Beláthatjuk, a lecke inkább a tanárnak van feladva, aki mindezt bele kell, hogy préselje egy Z – generációs szoftverbe. Jó lenne, ha ez az emlékév közelebb hozná a diákokhoz a méltán emlékezetes költőt, hogy ne az egy szuszra eldarált „kopársziksarja” maradjon.

Ui.: sok a dőlt betűs kiemelés? Nem véletlen. Ha végzős vagy, nézz utána, mi köze ennek Aranyhoz… 🙂

* Arany János: Az elveszett alkotmány. I. ének, 1845. //mek.oszk.hu/00500/00597/html/alkotm01.htm#01_01